Magyarul - nektek

Ibland väcker gamla foton minnen till liv. I kväll krävde detta ett inlägg på ungerska. En kärleksförklaring till mina vänner ifrån Székelykeve:

Egy régi elfakult fénykép – teli szines emlékkel. Azért irók ma este magyarul. Habár már régóta el veszítettem a gyönyörü anyanyelvemnek szókincsít. Nem jut már eszembe sok szép kifejezés és nagyon egyszerüen írok. De mégis. Ezek a sorok az enyémek. Az én üdvözletem nektek. Nektek akik ott voltatok. Velem. Azokon a sok nyarakon át.

Én minden nyáron ”haza” mentem. Ugy lettem tanítva és ugy éreztem igaznak. Itt nem volt ”otthon” – csak egy hely ahól türtünk, csendesen, szónélkül megegyezve, hogy ”majd nyáron, mikor hazaérünk – akkor élünk”. Székelykeve otthon volt nekem. Majd csak mikor idösebb lettem, vettem észre hogy valamint hazudtam saját magamnak – nem az én otthonom volt, én ”SvédiMoni” voltam.

Jugoszláv passzusomban azt írták hogy magyar vagyok. Székelen ”SvédiMoni” voltam, itt Svédországban ”a külföldi, furcsa gyerek” voltam. De én mindig haza vágytam. Haza. Székelyre.

Mert ott nem kellet kerüljem a kocsmákat – ott nem csak az én apám ült, ivasson. Nem csak én kaptam nyakleveseket, nem csak az én anyam sohajtot sok éjszakán át. Ott, veletek, énekeltünk, táncoltunk, vicceltünk és büliztünk. Perceltünk. Sétáltünk fel a faluba és a parkban. Az iskóla elött össze gyültünk, vagyis a kisutcában vártük egymást. Gyönyörü idök voltak. Egész éven az emlékeken éltem.

Sokszor nem mertem a boldogsagnak hinni a gyönyörü nyárakon. Féltem tül nagyon örvendezni. Mert engem az élet ugy tanítot gyermek koromtol, hogy ami szép az minden elmülik és minél teljesebb a szivem, annál roszab jön utánna. Azért sokszor nem mertem tiszta szivböl elhinni hogy igazán ott lehettem veletek.

Akarom hogy tudjátok hogy felnött észvel már régota tudom hogy ti megmentettek engem. Nélkületek nem bírtam volna ki a hosszú, esös, viharos éveket, mikor kívüröl és belülröl is ért a rosz idö. Köszönöm! Köszönöm hogy kibírtatok a ”SvédiMoni”-val. Köszönöm hogy részt vehettem a barátságbol.

Köszönöm. Köszönöm azoknak is, akiknek csak Moni voltam <3

(És elnézést kérek az én kicsinyes kifejezésért)